A gyógyulás a trauma árnyékából_  Tantra Útja BeJóval

Nyolc éves korom óta élek anya nélkül. A kérdésed lehetne az is felém, hogy milyen érzés volt, nehéz válaszolni. Nem tudom milyen az, amikor van egy anyukád, aki igazi anyai szeretettel ölel körül. A hiányát nem lehet szavakkal leírni. Csak sejteni tudom, hogy milyen lehetett volna az anyák napi vers, a kamaszkori vigasztalás, az anyai ölelés. A szerepet nagymamám töltötte be, neki örök hálával tartozom.

A testvéremmel ketten maradtunk apa és nagymama gondjaira. Gyerekként láttam, anya öngyilkos kísérleteit. A legélesebben ez a pillanat él bennem, amikor gyógyszert túladagolt. A garázsunk mögött sírtunk a testvéremmel kétségbeesetten, félelemmel és szomorúsággal a szívünkben.

Nagymamám felnevelt minket, három saját gyerek után. Ő is megküzdött a maga nehézségeivel, de mindig ott volt számunkra.

A gyerekkori kétségbeesés, félelem és a szomorúság mélyen belém ivódott. Felnőttként is ezek az érzések uralták az életemet, automatikus reakciókká váltak.

Nem is vettem észre, hogy kétségbeesett, félelemben és szomorúságban élek. Ez volt a megszokott állapotom.

A változás akkor kezdődött, amikor elindultam, hogy megtaláljam a valódi Önmagamat, azt a nőt, aki képes kétségbeesés, félelem és szomorúság nélkül élni. Ez a folyamat hosszú és nehéz. A tudatos figyelem és az önreflexió kulcsfontosságú. Vannak másodpercek, órák, napok amikor rájövök, hogy kibillentem az egyensúlyomból. A szavak, az érzések ragadják meg a figyelmemet, és elkezdem elemezni a viselkedésemet. Leírom a tapasztalataimat a naplómba, kutatok, olvasok keresem a válaszokat.

A tantra útja segít ebben a folyamatban. A tantra megtanított arra, hogy felszabadultan kiengedhetem az érzéseimet, gondolataimat, és elengedhetem a régi mintákat.

Segít megtalálni azt a nőt aki bennem él. Arra inspirál, hogy induljak el önmagam felé, hogy megtaláljam a lelkem igazi feladatát.

A folyamatok során megtanultam, hogy a múlt nem határozhatja meg a jövőt. A trauma feldolgozása hosszú és nehéz, de lehetséges. A tudatos figyelem, az önreflexió és a segítségkérés kulcsfontosságúak.

És persze a szeretet és az elfogadás.

Hiszem, hogy mindenki megtalálhatja a saját útját a gyógyuláshoz és a boldogsághoz.

A tantra útja számomra ezt jelenti.