A Lélek tükre- amikor a gyógyulás két ember között történik
Amikor két évvel ezelőtt beléptem abba a masszázs szobába, még nem sejtettem, hogy az az élmény ekkora utazássá válik. Nem hittem, hogy ennyi ideig fog tartani, de akkor megéreztem azt a különös hívást- hogy dolgunk van egymással- valami mélyen megmozdult bennem. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Hallgattam a szívemre, arra az érzése, ami akkor megszületett bennem.
Amikor két lélek találkozik, a test még idegennek érzi a másikat, de a lélek már tudja: "ismerős vagy nekem". Ez az út azonban nem könnyű. Egy gyógyító kapcsolatban nem csak a másikat látjuk, hanem önmagunkat is- a fényt, a szépséget, és minden árnyékot, amit eddig eltakartunk.
Az elmúlt időszakban megannyi gyógyító pillanat, rövid találkozás, ajtócsapkodás, csend és várakozás kísért. Öröm, feszültség, elengedés és visszatérés- mind ugyan annak a köteléknek a részei. Egy kötelék ami összeköt, mert a lelkünk feladatot vállalt egymással. És amíg ezt a feladatot nem teljesítjük, a kapcsolat marad- formál, tükröt tart, tanít.
A valódi változás belül történik. Nem az számít, amit a külvilág lát, hanem az, ami a szív mélyen mozdul meg. Ha bent egyszer tisztaság és csend születik, akkor a külvilág is befogadja az energiát. Mert minden bentről indul útjára.
A felismerés ami elindította az öngyógyulást
Egy nap leültem a füzetemmel vele szemben, és megérkezett egy mondat, ami mindent megváltoztatott. Három részem találkozott egyszerre, amikor ez a kérdés megszületett bennem:
Miért akarok oda menni, ahol nekem nem jó, ahol nem tudnak elfogadni?
Miért akarom érvényesíteni és ráerőszakolni a saját elképzelésem, amikor az az én sajátom és igazam, és ennyi?
Ebben a pillanatban láttam meg önmagam működését. A gyermeki részem beszélt belőlem- az, aki még mindig, hisz abban, hogy ha elég szeretetet ad talán végre elfogadják. Ő az aki hordozza bennem a szeretet vágyat, a hitet az elfogadásban. Nem buta, nem gyenge. Csak elfelejtette, hogy felnőttként én már megadhatom magamnak azt, amit akkor nem kaptam meg.
Azt mondtam neki:
Köszönöm, hogy szeretnél kapcsolódni. Most már biztonságban vagy. Nem kell oda menni, ahol fáj.
A sebzett rész-aki fél hogy eltűnik
A második hang bennem az volt, aki próbál érvényesíteni, küzd, bizonyítani szeretne. Ő az, aki attól fél, ha nem értik meg, akkor nem számít. Ez a rész onnan ered, amikor nem vették komolyan az érzéseimet, gondolataimat.
De most már tudom: ez nem hatalomról vagy irányírásról szól. Csak annyit szeretne mondani: "Láss, hallj, vegyél komolyan."
A gyógyulás itt az volt, hogy engedtem: az én igazam lehet igaz, akkor is, ha más nem így látja. Nem kell érvényesíteni- elég ha megtartom magamban és felesleges ráerőszakolni másokra.
A tudatos rész- aki látja a mintát
Végül megszólalt a tudatos, gyógyuló nő. Ő már nem a fájdalomból beszélt, hanem a belátásból. Felismertem, hogy az érzéseim és az igazságom érvényesek akkor is, ha senki nem erősíti meg őket.
Ez a rész már a női bölcsesség hangja bennem- aki tudja, hogy a béke és a nyugalom nem kívül, hanem belül születik.
A három rész egysége
Ebben a pillanatban találkozott bennem:
az a rész, aki vágyik az elfogadásra
az, aki küzd, érte
és az, aki már tudja, hogy az elfogadás belül születik
Ez a három rész, nem egymás ellen harcol, hanem egymást gyógyítja.
A gyógyító kapcsolat ereje
Egy férfi és nő gyógyító kapcsolata akkor válik igazán mély folyamattá, ha mindketten képesek teret tartani egymás számára. Néha ez fájdalmas, zavaros, nehéz és sötét. De ha képesek vagytok a sötétségben is együtt maradni, ha nem futtok el, amikor nehéz, akkor születik meg a bizalom.
Mert amikor újra és újra felbukkan egy minta, és ti még is kitartotok egymás mellett, akkor a kapcsolat átlényegül. A csend után mindig megmozdul az energia- más minőségben, mélységben, igazabban.
Ez a közös út nemcsak rólunk szól, hanem mindazokról, akiknek egyszer majd segíteni fogunk ezzel a tapasztalattal.
Hogy ők is tudják:
amikor, nehéz, fáj, sötét van- akkor kezd el születni a fény.