Amikor a gyermeki részem beszél- és én magamat választottam

Két héttel a minta-törés után

Amikor feltettem magamnak a kérdést- "Mit szeretnék igazán?" Mi "jó" nekem?- mélyen belül megjött a válasz. És ha őszinte vagyok, talán már a legelején is tudtam, mi az, amiben biztonságban vagyok.

Csak ott volt mellette, egy másik hang is: a remény, a gyermeki énem. Az a rész, aki azt hiszi, hogy ha "elég jól csinálja", ha még egyszer megpróbálja, akkor biztos más lesz. Az a rész, aki gyermekként megtanulta, hogy jobb csendben maradni, hogy "ne szólj mert rosszat mondasz", "ne érezd, mert túl sok" "fogadd el, amit a felnőttek igaznak vélnek".

És ezek a minták- hiába vagyunk felnőttek-visszaköszönnek. A testben, a triggerekben, a belső feszültségben.

Sokszor jelzett a testem. Sokszor éreztem, hogy valami nem oké. De nem figyeltem. Vagy nem mertem. És ilyenkor a gyermeki működésem vette át az irányítást: megfeleltem, alkalmazkodtam, csendben maradtam. Mert az a kislány nem akart rosszat csinálni. Nem akart "túl sok" lenni. Biztonságot szeretett volna- a régi módon.

Aztán egyszer csak megszületett bennem egy határozott döntés:

Ott vagyok most, ahol lenni szeretnék?

És jött a válasz: erősen, a felnőtt hangom megérkezett, hozzám és vele együtt a tartásom.

Ez a hang eleinte erős, kemény és éles. De rájöttem, ha megtanulok ezzel a hanggal könnyedén, lágyan és finoman kommunikálni, jelen lenni az érzéseimben, ez hang finomodni fog.

Amikor erre a hangra hallgattam meghúztam a határt. Lehet, hogy nem voltam végig, asszertív. Lehet, hogy egyszerűen "kijött" belőlem az, ami már régóta bennem volt. És ettől hirtelen megváltozott a tér. Megváltozott a tartást. Megváltozott az, hogy mit engedek meg magamnak- és mit nem.

A következő két hét intenzív volt. Sok sírás. Légüres terek. "egyedül vagyok" érzés. "Mi lesz most?"

Mintha eddig energia-kötelek tartottak volna, és hirtelen nem volt mibe kapaszkodni.

A belső részeim változtak: egyszer a nyugalom és a biztonság jött. Gyógyító mondatok, szavak. Máskor a ragaszkodás, a kapcsolódnék érzése. A visszacsúszás kísértése.

És közben egy furcsa felismerés: amikor meglátod a mintát kívülről, onnan már nem tudsz ugyanúgy visszamenni. Mert látod, mi történt.

Nem tudom, milyen a drogfüggőség, de őszintén: néha tényleg olyan volt, mintha elvonási tüneteim lettek voltak. A testem és a lelkem kereste a régi kapaszkodót. A régi ismerősséget. A "régi" biztonságot, ami valójában nem volt biztonság- csak ismerős.

De ez egyszer lecseng.

Most járok a 2. hétnél, és ma már úgy tudok írni, hogy: megcsináltad. Erre is képes vagy. Büszke vagyok magamra.

Bár jött a kétség, a félelem, a "nem vagyok elég jó" érzése, a "nem engem választottak" fájdalma- mégis múlik. Semmi nem tart örökké.

A tantrikus utam ezt adta:

• hogy, kiálltam magamért
• hogy, nem állok be a sorba
• hogy, önmagamat választottam.

Az adott pillanatban, amikor megtörténik, óriási a kétségbeesés. De a napok és a hetek magabiztosabbá tesznek. És egyre tisztábban látom: mindennek megvolt a maga helye, ideje és szerepe.

Most már az a kérdés vezet:

Mi az, ami nekem igaz?

És tudok maradni mellette.

Most már tudom: a válasz nem kívül volt, hanem bennem.

A minta-törés után nem lett könnyű. Jöttek hullámok, a kapszkódás, a kétség, az "egyedül vagyok" érzés, mintha vissza húzna valami régi, ismerős. De ma már látom ez azt jelentette, hogy változom.

És van egy pont, ahol nincs több alkudozás: amikor meghallod, mi az igaz neked, onnantól nem az a kérdés, hogy vissza tudsz-e menni. Hanem, hogy magad mellett maradsz-e?

Ha most te is ebben vagy, ezt vidd magaddal: semmi nem tart örökké: a sírás, a hiány, a zavar, a félelem sem. És minden egyes nap, amikor nem nyomod el a saját hangod, amikor megtartod a határt, amikor nem hagyod, hogy elbizonytalanítsanak- az nem "keménység". Az önszeretet.

Önmagamat választottam.

(Megjegyzés: A BeJó Masszázs posztjai és anyagai nem tankönyvek elméleteire épülnek. Minden sor mögött valódi tapasztalat, személyes megélés és szívből jövő figyelem és érzés áll. Ez személyes megosztás, nem helyettesít terápiát vagy szakmai segítséget. Ha úgy érzed, túl nagy egyedül, kérj támogatást.)