Gyermekkori sebek, felnőtt felismerések
Ahogy megígértem, minden olyan témáról írni fogok, ami szembejön velem az utamon-öszintén, hitelesen, úgy, ahogy megélem. Ma egy olyan részem került felszínre, amelyhez hosszú ideig nem tudtam közel menni: az agresszió és az erőszak témája.
Ez nem könnyű téma. Talán azért sem, mert sokunk lelkében olyan mélyen van elnyomva, hogy évekig fel sem ismerjük, milyen formában él tovább bennünk. Én több mint öt éve keresem a válaszokat arra, hogy mi miért történt az életemben. Segítők, terápiák, önismereti folyamatok kísérnek, és minden évvel egyre mélyebbre jutok a saját világomban.
Most elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol a test végre jelezni kezdett.
A test szól először- és nem hazudik
A coaching folyamatban egyszer csak éreztem, hogy valami mozogni kezd bennem. A testem rángatni kezdett, mintha teret kérne, hogy végre megmutassa azt, amit már elbír.
A könnyek jöttek, a félelem is. És először mertem kimondani: az agresszió bennem van.
Nem úgy, hogy bántok másokat, hanem úgy, hogy elnyomtam, tagadtam, féltem tőle. De attól még létezik.
Agresszió és erőszak- mi a különbség?
Sokáig nem értettem.
Most vált kristálytisztává:
- Az agresszió: egy belső indulat, energia, feszültség, amely mindenkiben ott van.
- Az erőszak: az agresszió külső megnyilvánulása-amikor másokra irányul.
Ez a különbség életmentő felismerés lehet, mert az agresszió önmagában nem rossz. A kérdés az, hogy mit csinálunk vele.
Gyermekkori bántalmazás- a téma, amelyet sokan még mindig nem mernek kimondani
Nehéz erről beszélni, mert mélyen el volt temetve bennem is. De most szembe tudtam nézni vele: gyerekként bántottak.
Sokan azt mondják, hogy " ez a gyerek javára válik", "nevelés","így tanulja meg". De mit él meg ilyenkor egy gyerek?
- nem érti, mi történik,
- tehetetlen,
- fél,
- és úgy érzi, hogy valami rosszat tett, amiért büntetést kap.
Később pedig ezekből lesz: alacsony önértékelés,szorongás,önvád, depresszió, testi feszültségek.
A gyerek nem tudja megvédeni magát. A szülő pedig- sokszor tudattalanul- saját indulatát vezeti le rajta.
Ez fájdalmas felismerés. De szükséges ahhoz, hogy gyógyulni tudjunk.
Az agresszió mindenkiben ott van-de az, hogy erőszak lesz-e belőle. döntés kérdése
Ez volt az egyik legmélyebb felismerésem:az agresszió nem választás. Bennünk van. Mozog, feszít, jelez.Az erőszak viszont választás. Azt mi döntjük el, hogyan engedjük ki: bántással, robbanással vagy tudatosan, asszertívan, tisztelettel.
Ma már tudom nem szeretnék erőszakot továbbadni. Ha egyszer anyává válok,tudom, hogy a gyermekem a tükröm lesz. Ami benne megjelenik az bennem is ott van.
Ezért fontos, hogy most felnőttként nézzek szembe, azzal, amit régen nem tudtam megélni.
Hogyan engedem ki az agresszióm?
Régen elnyomtam. Nem mertem vele szembenézni. Ma már tudom, hogy ez nem út.
Most így dolgozom vele:
- tánc/sport- a testem mozgásban tudja kiengedni, ami oldja a feszültséget
- asszertivítás- megtanulni úgy érvényesíteni az akaratomat, hogy közben tisztelem a másikat
- testtudatosság- észrevenni hol jelenik meg: szorítás, remegés, fájdalom, nyomás
Már nem félek tőle. Megölelem. Elfogadom.
A gyerek tükör, A társ tükör. A világ tükör. Mi pedig döntünk.
Ha gyereked van, tudod: a gyerek megmutatja, mi van benned. Ha partnered van, ő is. Ha valami küzdelmet okoz,az sokszor rólunk szól.
Nem hibáztatok senkit- sem szülőt, sem gyereket. Csak azt látom: ha egy társadalom a gyerekeit erőszakkal neveli, akkor egy erőszakos társadalom jön létre. Ha a gyerek biztonságban nő fel, akkor egy tudatosabb, békésebb világot építünk.
A legfontosabb felismerésem
Az agresszió nem ellenség. Az agresszió energia. A kérdés, az, hogy erőszakká alakítjuk….vagy erővé.
Ma már hálás vagyok, hogy szembe tudtam ezzel nézni. Mert a gyógyulás mindig ott kezdődik, ahol végre kimondjuk azt, amit sokáig nem mertünk.