Miért nem szégyellem a frusztrációmat?

Nem szégyellem a frusztrációmat, mert ma már tudom: a frusztráció az energiaforrásom.

Az elmúlt napokban intenzíven találkoztam ezzel az érzéssel. És az első reakcióm az volt, amit sokan ismerünk: Miért vagyok frusztrált? Valami baj van velem?

Ahogy azonban kapcsolódni kezdtem hozzá

• íráson, figyelmen testérzeten keresztül

• egy egészen más tapasztalat bontakozott ki benne.

A frusztráció nem ellenségként jelent meg, hanem információként.

Miért félünk a frusztrációtól?

Sokunkban a frusztrációhoz szégyen társul. Mintha ez az érzés önmagába minősítene minket:

"Ne légy frusztrált."

"Ne mutasd."

"Ha frusztrált vagy, akkor te egy frusztrált ember vagy."

Ezért sokszor nem az érzést kerüljük, hanem amit tanultunk róla. Pedig sok esetben nem az a kérdés, hogy éreztünk-e már frusztrációt- hanem az, hogy volt-e bátorságunk szembe nézni vele.

Hogyan jelent meg nálam?

A frusztráció számomra sokáig úgy működött mint egy fal. Menni akartam, haladni, fejlődni- és újra meg újra megállított valami.

A mintámban így nézett ki:

• haladtam

• azt éreztem "igen most fejlődök"

• majd jött egy mélység

• egy szembesülés azzal, hogy volt bennem elvárás

• és a valóság nem azt hozta, amit vártam.

Régebben ezt visszaesésnek éltem meg. Ma már látom: ez egy tanulási spirál.

Minden egyes mélységben:

• megfigyeltem az érzéseimet

• elengedtem egy újabb réteget

• és egy kicsit tisztábban léptem tovább.

Most ott tartok, hogy képes vagyok megtartani magam abban, amit szeretnék. És ezzel együtt megint rengeteg érzéssel találkozom, de most már nem félelemmel, hanem bátorsággal.

Ez örömmel tölt el.

Mert látom a működésem.

A frusztráció mint információ

Ma már világos számomra: a frusztráció információ.

Azt mutatja meg:

• hogy valami fontos nekünk

• és ott, ahol most tartunk, valami nem működik

Nem feltétlenül mi vagyunk "rosszak". Lehet, hogy az a mód, ahogyan eddig csináltuk- vagy ahogyan elvárják tőlünk, nem igaz többé.

Ezért nem azt kérdezem már:

Miért vagyok frusztrált?

Hanem inkább:

Mit jelez ez az érzés?

Honnan születik a frusztráció?

Leggyakrabban az elvárás és a valóság közötti résből.

Van egy tervünk.

Teszünk érte.

És mégsem az történik, amire számítottunk.

Ez lehet:

• külső akadály (idő, szabályok, mások döntései)

• vagy belső (bizonytalanság, félelem, régi minta).

A frusztráció ilyenkor nem büntetés, hanem jelzés: valami nincs összhangban.

Mit tesz velünk?

Rövid távon:

• feszít

• ingerlékennyé tesz

• beszűkíti a gondolkodást.

Hosszú távon két út nyílik:

Beleragadunk:

• panaszkodunk,

• halogatunk,

• önmagunkat hibáztatjuk

Átalakítjuk:

• felismerjük mi nem működik

• és változtatunk rajta.

A különbség nem az érzés erőségében van, hanem abban, mit kezdünk vele.

A frusztráció mint energiaforrás

Ha meghalljuk az üzenetét, a frusztrációnak:

• segít tisztázni a céljainkat

• finomítani a módszereinket

• vagy határokat húzni.

Rengeteg kreatív megoldás, tanulási ugrás és személyes növekedés egy egyszerű "elég volt" pillanatból születik.

Hogyan bánjunk vele?

• Ne tagadd le.

Az elnyomott frusztráció nem tűnik el, csak más formában tér vissza.

• Ne azonosulj vele.

Nem te vagy frusztrált ember, most frusztrációt érzel.

• Bontsd részekre.

Mi nem működik pontosan? Mi az, amire van hatásod, és mi az, amire nincs?

• Válasz egy kicsi lépést.

Nem kell mindent megoldani. Elég egy irányváltás.

Ha nem túl közelről, és nem túl távolról nézünk rá, akkor nem megállít-hanem előrevisz.

Frusztráció és a kötődési minták (elkerülő és szorongó)

A frusztrációt sokan veszélynek tanultuk meg. Ez a kötődési működésben is megjelenik.

Elkerülő működésnél:

• bezárás,

• visszahúzódás,

• csend,

• kontroll.

Szorongó működésnél

• kapaszkodás,

• közeledés,

• biztosíték keresés,

• "mond, hogy maradsz"

Ugyanaz az érzés. Két különböző túlélési út.

A probléma nem az, hogy megjelenik a frusztráció hanem az, hogy nem tanultunk meg benne maradni anélkül, hogy elnyomnánk vagy kiöntenénk.

Amikor átalakul

Amikor nem fordítjuk magunk ellen, nem szégyelljük, nem csitítjük el azonnal, akkor a frusztráció lassan átalakul.

Nem mindig megértéssel. Sokszor előbb tiszta erővé.

Olyan erővé, ami már nem rombol, hanem határt húz, irányt mutat és visszavezet a testbe.

A megérkezés új arca

A megérkezés nem mindig lágy. Néha feszes. Néha kényelmetlen. De ha nem menekülünk el előle, akkor nem el eltávolít a női erőtől- hanem visszavezet hozzá.

(Megjegyzés: A BeJó Masszázs posztjai és anyagai nem tankönyvek elméleteire épülnek. Minden sor mögött valódi tapasztalat, személyes megélés és szívből jövő figyelem és érzés áll. Ez személyes megosztás, nem helyettesít terápiát vagy szakmai segítséget. Ha úgy érzed, túl nagy egyedül, kérj támogatást.)